A tündérek belehalnak a szomorúságba. Ebbe az egybe. Semmi másba, tényleg. Még a H1N1 sem mer velük ujjat húzni, pedig mindenki mással körülöttük. Először elönti őket a vörös, azután a lila ugye, aztán a sárga, aztán jön a zöld. Belezöldülnek a kéktündérek a végén, majd meghalnak. Ám ha meg is halnak, attól még mindenre pontosan emlékeznek. És emlékezni fognak, amíg meg nem halnak. Csendben. Sajnos.