Ma vidáman seggreestem és nem tudtam emberi kezek segítsége nélkül felállni. Úgy jártam, mint Hamaranna a születésnapján, csak az sokkal viccesebb volt, mert akkor még volt nálunk bicikli is, ami mondjuk őrá rádűlt, és részegek is voltunk. Ez viszont csak egy sima munkábamenős reggelen történt. A legkevésbé sem számítottam arra, hogy majd éppen én fogok elcsúszni, csattani nagyot, majd elreccsenteni a jeget magam alatt.
Azt meg ennyire sem gondoltam, hogy úgy kell felkanalaznia két utastársnak, akik csak azért úszták meg az egészet, mert én szálltam le elsőnek a villamosról. Mit szálltam, zuhanás volt az inkább! Nagy vagányan álltam az ajtóban, a fülemben zene szólt, nem is kapaszkodtam, mert úgy sokkal vagányabban lehet állni. Ajtó nyílik, lépek lefelé a lépcsőn, aztán, ott, ahol a tömegközlekedési céllal üzemeltetett jármű véget ér, és a megálló betonja kezdődik, valami igen szokatlan történt. A lábaim úgy döntöttek, kicsúsznak a test többi része alól, amelyek - más választásuk nem lévén - kisvártatva megérkeztek utánuk, szépen sorban. Nem vagyok benne biztos, de a kezek mintha lehelletnyivel korábban kerültek volna a földre, és csak utoljára huppant a fenék a jégtáblára.
Az egészben az volt a legérdekesebb, hogy mindenki csak csodálkozott. A jobb láb hátrafelé állt térdből, ami a csúszáskor sercegett is egy kicsit, és ez már abban a pillanatban aggasztani kezdett. Most kiment a francba a térdem, kész. Gondoltam. A bal láb nem volt annyira béna, hogy kicsavarodjon, ami így utólag most már azt mondom, szerencse, mert nem tudom mit csinálnék két béna lábbal. Szóval, az egyik kéz markolta a mobiltelefont, (lehetett volna szerencsétlen sokszor leejtett, többszörösen hátrányos helyzetű telefonom is a kabátom zsebében, ha tavaly óta, mióta megvan, fogtam volna egy kisollót és kivágtam volna a bevarrt zsebeit, de nem, én fogom kezemben a telefont amikor esek.) Az agy meg lefagyott pár másodpercre, így a test csak ült a jégen, a villamosmegállóban és nézte, hogy mi van.
Akkor megjelent egy nő meg egy férfi, és két oldalról felemeltek, és mondták, hogy vigyázni kell, mert csúszik. Amikor már álltam, ők mentek tovább a dolgukra. Felállítottak, én megköszöntem, azt otthagytak. Eltörhetett volna a lábam és lehetett volna az is, hogy nem tudok járni. Persze megpróbáltam úgy tenni, mintha mise történt volna, de nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. A szituáció és maga az esés tulajdonképpen elég vicces volt, ha önmagában nézzük.
Délutánra már nagyon fájt, este borogattam, bevettem gyógyszert, amitől kicsit jobb lett. Szóval semmi baj, nem kell aggódni, talán nem kell levágni.
Anyu azt mondta, húzzak zoknit a csizmámra. Én meg mondtam neki, most már minek?
Vigyázzatok, mert csúszik!
Robbie Williams: She's the one
Gergely Róbert Dn'B
Hozzászólások
Eddig 8 komment érkezett (
)
1.
natinha
2009. 01. 15. 23:12
jaj, te szegény! :(((
tegnap kész regény volt eljutni az irodától a pékségig egy kifliért, az egyébként 5 perces út, mintegy 25 lett :(
2.
kalimpa
2009. 01. 16. 10:35
én is tipegtem, meg pipiskedve, felzatott kézzel és kiálló kisújjal közlekedtem, ami rám nem igazán jellemző! :)
3.
V10R1C4
2009. 01. 16. 10:51
Juújj.
Kicsi jelenet, hasonlóan ónosesős időből: Anya és én totyogunk hazafelé a moziból, mint fosógalambok, az átlagos strucc-tempó helyett. Egyszercsak egy srác eldübörög mellettünk teljes sebességgel, majd lendületből, nyekkenve hanyatt esik. Mind a két méter. Miközben szedi össze magát, kommentál: "nagyon csúszik". Mi meg toty toty toty "tudjuk:-)"
Más: tegnapelőtt a Damjanich utcából az Izsó utcába a Ligeten keresztül mentem, mondván ott jobb a levegő. Mentem, aha. Úgy, mint egy pingvin, csúszkálva, mert még úgy is jobban haladtam, mint a fent vázolt emésztési rendellenességekkel küzdő gerlicemadár mozgáskultúrával.
4.
intruder
2009. 01. 16. 16:32
igen szemléletesen adtátok elő:D
én, bevallom, korántsem voltam ennyire elegáns. az autót lent hagytam az utca aljában -igaz, előtte félútig felpróbálkoztam, aztán ott helyben sika, meg driftelés, mondtam akkor ennyi.
az óvatos visszaeresztéskor csak kétszer álltam kilinccsel előre, különben sima menet volt.
aztán nemes egyszerűséggel belekapaszkodtam a kerítésekbe és hazatipegtem. este, amikor még ráesett fél centi hó is, megjelent a sószóró...
5.
Astrum
2009. 01. 16. 20:32
Nem értelek benneteket.
Ha jég van akkor határozott léptekkel kell közlekedni! Ez a titka!
/meg a 46-os láb :)/
6.
doremi
2009. 01. 17. 15:46
na behoztam a lemaradásom, mert ne csak reklamáljam, hogy régen olvastalak, hanem tegyem is, mármint az olvasást, lábad remélem rendbe jött már :)
7.
Dn'B
2009. 01. 18. 4:10
Szia Tündér!
1.,Először is mielőbbi gyógyulást kívánok a sérülésed után!Mennyire súlyos?
2.,Igyekszem óvatosan,a szavak körültekintő válogatásával írni a mondandómat,nehogy ezt a bejegyzést is törölnöd kelljen,mint a "Fürdőszobaromantikát",amit - gyanítom,hogy az én kommentárjaim miatt, - megfosztottál az örökkévalóság lehetőségétől.Ha esetleg megbántottalak,bocs!Nem szándékos volt.Tapintatlan lennék?Igyekszem tanulni belőle.
3.,Biztosan a télikabát alá voltak behajtogatva a szárnyaid,ezért nem tudtad villámgyorsan használni őket amikor megcsúsztál a jégen.Ellenkező esetben viszont valószínűleg tömeges jégbörleszk jelenet előidézője lettél volna.Mindenki rád figyelt volna,ahogy kecsesen lebegsz a csúszós flaszter fölött néhány arasznyira áttetsző halványkék szárnyaiddal,akárcsak szomját egy orchidea kelyhéből vagy egy folyékony hidrogénnel üzemelő,modern, környezetbarát (?) autó dizájnos kipufogócsonkjából oltó kolibri.S eközben mindannyian fenékre pottyantak vagy taknyukon (is) csúsztak volna a mozgólépcsőig.Hát hiányzott volna ez neked,Tündérke?Még a mentőautók kiérkezéséig sem tartott volna a mosoly a szádon,mit a spontán performansz esetlegesen esetlen bája csalt volna rá,miután láttad volna a szerteszét heverő törött lábú elesett embereket,akárcsak egy Radiohead klipben.
4.,Nem hiszem,hogy a divattrendeknek ezen a télen a korábbiaktól eltérően megfelelne a csizmára húzott kék csíkos,fehér,frottír sportzokni.Tűsarkúnál egyébként is csökken a hatékonysága.Főleg előnytelenül mutat huszonévesnek kinéző,csinos harmincas nőkön.Viszont anyukád különösen legyen óvatos, "vigyázni kell, csúszik!"A logikus korkülönbség okán az ő vázrendszere valószínűleg már kevésbé állóképes (ütőképes?,ütésálló?és itt a kör bezárult) mint a tiéd.
5.,Bocs,hogy itt írom a következőket,de már nem mennék vissza az "Extrém bevásárlókocsizás"-hoz.Oda már anno bekotyogtam.Amikor elolvastam,a saját novemberi sztorink jutott eszembe,amit papírra,tintával meg is írtam magunknak,mert annyira emlékezetes volt.A Bem moziban voltunk The Absolute koncerten,először,de nem utoljára (a myspace-en fellelhetőek,énekesnőjűk nagy ász,Alba kb. az albán Janis Joplin,és tíz éve itt él Budapesten).Hazafelé még egyéb mulatság után nézve leszálltunk a Jászai Mari téren.Újlipóciában (copyright by Bacher Iván) éppen lomtalanítás volt és ez szokatlanul felhangolta az én amúgy is kissé becsiccsentett barátnőmet,M.-tHosszú lenne,így csak a történet végét írom.A Szent István körúton kb. a Visegrádi utcánál talált egy mindenfélével,dossziékkal,klaviatúrákkal,egyebekkel megpakolt bevásárlókocsit,amire még rárakta a saját,addigi szerzeményeit és egy a nyaka köré kerített fekete-fehér tyúklábmintás sállal (ezt valaki elhagyhatta,nem kidobták,mert újszerű és divatos,olyan palesztin kendő hatású volt) és egy hetykén hátratolt férfikalappal a fején (ezt nem tartotta meg,ahhoz túl büdös,koszos és zsíros volt,hajat is mosott utána rögtön,amint haza értünk) elkezdte tolni a Nyugati téri aluljáró felé.Ahova is a rámpán lefelé száguldva harsány csatakiáltássokkal érkezett meg szerénytelen személyemmel lihegve a nyomában..Az ott tartózkodó csöveseket,kurvákat és striciket feltartott mutatóujjal okította, - mint Kereszurynál a húsvéti részeg a járdán ülve a kerékpárját,ami nem átallott ledobni őt a nyergéből, - hogy nincs a világon jobb dolog,mint a lomizás.Bevallom,sajnos mi nem voltunk olyan extrémek,mint ti,Nem aknáztuk ki a kínálkozó kocsikázási lehetőséget.Meg őszintén szólva,a mi kocsink meglehetősen szűkös lett volna és nálam már a kényelmi szempontok is számítanak így közeledve fennállásomnak fél évszázados évfordulójához.Még 2 év!És közönségünk sem lett volna olyan szép számmal,mint nektek.Úgy meg nem az igazi.Bár a saját örömünk se smafu.Lehet,hogy az is hiba volt,hogy én nem alkoholizáltam.Még annyit meg kell említsek,hogy én ezt a guberálótúrát nagyjából az elejétől (Pannónia u.,Vígszínház) egy a terepszínű, bő,térdzsebes gatyám és a barna,már csak száraz időben hordható,megtört és kissé koros,viseletes Merrel bakancsom fölé húzott nagy kék kockás,térd alá érő bő szabású nyári szoknyában abszolváltam.(Ennyi jelzőt!Vahh!És nem lett rövid sem,bocs!)
6.,Január 7-én találkoztam idén először a barátommal A.-val,aki elmondta,hogy szilvesztereztek.Mellesleg én 23.59-től dolgoztam,úgyhogy ez a jeles ünnep nálam érdeklődés hiányában úgymond elmaradt.Nos ők éjfél után sétára indultak a Körúton és az Andrássy úton (nálad Népköztársaság útja).Rögtön rákérdeztem,nem láttak-e két figurát az Oktogon közelében extrém bevásárlókocsizás közben?Ráhibáztam.Valahol a volt Divatcsarnok közelében találkoztak veletek.Basszus,mondtam,te láttad a Kék Tündért?Ezt nem hiszem el.Ember,neked micsoda mákod van.Ő ezzel nem volt tisztában,mivel akkor hallott először rólad.Aztán most elgondolkodtam,hogy ha én lettem volna ott a helyében,miből tudtam volna,hogy ti vagytok azok?Hacsak a kabát alól kikandikáló szárnyacskáidról nem.Örülök a jó kedveteknek.Maradjon meg örökre!Bocs a bőbeszédűségemért,de nekem nincs saját felületem.Csak A4-es.De az sok.Vigyázz magadra,magatokra!
Üdvözlettel én
8.
kalimpamama
2009. 02. 15. 10:36
Intruder Nálad talán meg va n missicu telefon száma, hivd már fejl, nem hajllok róluk, ideges vagyok Köszönünk mindent, nagyon jó volt, Ölellek benneteket.
Írja meg véleményét, kérdéseit!
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneve, itt bejelentkezhet.
Az IP-címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.