Az idén sikerült egy tuba tábor közvetlen szomszédságába foglalnunk balatoni szállásunkat. Reggelente pontban nyolckor egy hatalmas elefánttülkölésre ébredtünk. Azután rázendített az egész tűzoltózenekar. A New York-New Yorkkal indítottak, azután a My Way következett. Mindkét dal kifejezetten érdekesen hangzik tűzoltózenekar átiraban. Ez volt. Ezt kellett szeretni. Egyébként az egész ahogy volt szar volt. Az első napokban ilyen háziasszony parában voltunk Vikivel, hogy akkor most mit főzzünk, meg mit vásároljunk, meg panírozzunk vagy csak simán süssünk. Én nem akartam zacskós krumplipürét, mondtam, inkább vegyünk rendes krumplit. A bundáskenyeret meg mi jó ropogósan szeretjük, ők meg úgy, hogy mállik. Szóval voltak gondok, problémák az alkalmazkodással.

Becsületkassza egy füredi porta előtt

Mi hajnali nyolckor keltünk, ők alhattak volna tovább, de az övék volt a kinti szoba, viszont amíg nem keltek fel kibírtuk, mert nálunk volt a konyha és a vécé. Hülye volt ez így, nekik kellett volna a benti szobában hálni, mert akkor nem kellett volna felkelniük miattunk. Na de mi ilyen rendesek és önfeláldozók voltunk első nap. Kiderült, hogy nyaralás témában teljesen alkalmatlan vagyok az alkalmazkodásra. Ha menni akarok, akkor nem a lakásban akarok ülni, ugye. Sajnálom pazarolni az időt a teraszon üldögéléssel. Ilyen mászó alkat vagyok.

A Görög falut narancssárgára festették

Na meg, hogy borfesztivál volt nulladik nappal, és akkor vegyünk a boltban bort és igyuk meg a teraszon. Mire én, ha van jó bor is, akkor nem iszok szart a teraszon. Végül Gével ketten mentünk. Hajnalban aztán eljátszottam nekik, hogy jön be a betörő, ha nem zárják be rendesen a házat lefekvés előtt. Valami pokróc is volt közben a fejemen álcának. El kellett fogadnunk, nem vagyunk egyformák. Én aztán különösen nem. Megsértettem Gé önérzetét és elvettem azt a kevés önbizalmát is. Ezt mondta. Hogy én egy köcsög vagyok. Pedig csak azt mondtam, hogy ne az ellenfél golyójához koccoljon hozzá először, mer akkor kétszer jönnek. Csak szóltam. Most én nem mondhatok semmit, ami eszembe jut?

Illegális tűzzsonglőr

Mert ugyanis a Zoli aznapra már mindenben fölényesen elverte a mi kis családi csapatunkat, csocsóban, meg zsírozásban, amit mondjuk én aznap tanultam, csocsózni meg sosem tudtam, és azon is értetlenkedtek, hogy jobb kézzel nem tudom a csuklómat balra fordítani, hogy lőjek. Az nekem nem esik kézre. Mondtam, hogy cseréljünk helyet, de nem értette senki, mi bajom. Snapszerozni senki nem akart, mert azt csak én tudtam. És akkor végre biliárdoztunk, gondoltam, abban majd nyerünk. De nem, mert én nem vettem figyelembe, hogy a férfiak között versenyszellem van, és beszóltam, hogy nem jól csinálja. Pedig csak szóltam, be nélkül. Hogy nyerjünk már végre, de legalábbis ne veszítsünk.

Azután én rám meg volt sértődve és a Zoli próbált minket összebékíteni. A strandról annyit tudok elmondani, hogy Gé azért nem vett nekem jégkrémet, mert akkor őt a másik férfi papucsnak nézi. És felnőtt nő vagyok, tudok venni magamnak felkiáltással el is volt ez a kérdés intézve. 

Habár első nap reggel, amikor a fiúk elmentek csirkéért, kaptunk rózsát. Az kedves volt. Csak, hát mit ér az a rózsa, ha utána meg el vagyok küldve a fenébe. Nekünk nőknek semmi se jó. Vizibicikli. Én mély vízbe nem csúszok, ők alacsonyba nem ugranak.