A Belvárosban lakok, ahol ilyenkor hemzsegnek a turisták. A csarnokban is, ahol vásárolok. Na és persze nálam is, mert az egyik szobát kiadom nekik. Legutóbb egy amerikai pár volt nálam, nagyon jó fejek, imádták Budapestet, gondolom azt leszámítva, hogy egyik nap eláztak, mint a szar. Erről jut eszembe, most, hogy itt lakunk nálam ideiglenesen, és épp turisták is vannak, előfordulnak nehéz pillanatok. De csak Gével. Neki mindig épp pontban akkor kell szarnia, amikor a turisták a fürdőszobában tartózkodnak. Azt mondja, ez nála ilyen pszichikai alapon működik. Mint Évinél Párizsban a pisilés - ha van, aki még emlékszik rá...

Szóval, az úgy van, hogy Gének egész délelőtt nem kell, a turisták dél körül tápászkodnak ki az ágyból, és ahogy kattan a zár -belülről - a fürdőszoba ajtaján, Gé rájön, hogy pont most kellene neki. Mondom, mé nem mentél el egész délelőtt? Persze, akkor nem lett volna ilyen izgis. Na attól kezdve figyelni kell, hogy mikor jönnek ki. Persze van, hogy nem egyszerre mennek be, hanem egymás után, az kicsit beugratós. A meleg víz is érdekes, voltak olyanok, akik rendszresen elpancsolták és este Kék Tündér fazékban melegített magának és rendszeresített egy kis műanyag edényt, amivel öntögette magára. De az utóbbi két turnussal szerencsére nem volt ilyen baj. A múltkoriak is amerikaiak voltak, valahogy most kapós lett Amerikában a szobám.:)  

A lányt megtanítottam mosni a mosógépemmel. Mondtam neki, figyelj, a mosógép csak akkor működik, ha felkapcsolod a villanyt, ez a legfontosabb, villany fel, mosógép beindul. Ez van, amióta megvettük a lakást. Valami hülye kötötte be az áramot. (A múltkori is szép volt, bedugtam a konnektorba az éjjeli lámpát és felkapcsolódott a csillár!!) Szóval mondtam neki, hogy ezt tekereje ide, azt meg oda, persze villany és kész, ennyi. Aztán jutott csak eszembe, hogy azt kihagytam, hogy tegyen bele mosóport is. Mondjuk feltételeztem, hogy azt nem kell elmondani, de azután egy kicsit elbizonytalanodtam. Mittom én milyen modern gépek vannak Amerikában:)))

Aztán mindenfélt turistával találkozunk jártunkban-keltünkben is. A múltkor Gé jött haza a csarnokból és mesélte, hogy a japán turisták bementek a metróépítkezésre és elkezdték egymást fényképezni, mellettük meg ültek a munkások valami csövön és reggeliztek és őket is fényképezték.:) Eléggé öntörvényűek mondjuk ezek a turisták. Én például azt nem nagyon értem, hogy minek ülnek egy olyan terszon, ami mellett légkalapácsolnak épp. Bajban vannak a környék éttermei és kávézói. A görög időnként, amikor betemetnek egy újabb lyukat, kipakolja a kis kockás abroszos asztalait a járdára, de másnap már hurcolja is vissza mind. Ez nem egy jó szezon a görögnek. A másik érdekes jelenség az a kávézó a Burger King mellett. Betemetik a gödröt, egyből visszácsolják rá a teraszt, aztán egy hét múlva megint kiássák alóla, aztán, megint visszatemetik és mehet a bolt.

De legalább a hájihé indiánokat kitiltották végre. Ez komoly. Jöttél haza a csarnokból és ott voltak.  Szóval ez az egyik, a légkalapácsos kávézás, a másik meg a lecsós lángos. Basszus, lecsós lángos, érted. Megdöbbenve álltam a lángososnál, kérdi a turista, mi ez, mondja, hungarian szósz, és jól megtömi neki a lángost, még lilahagymát is tesz rá, meg vagy két evőkanál erős pistát is. Szerintem a lángos az lángos. Tejföllel, fokhagymával, sajttal. Kész. Azért az enyémeket lehet, hogy figyelmeztetni fogom erre.